Ez még egy pesti sztori, Igu jóképességű ex-kollégájáról. Zéről két dolgot érdemes tudni: szép és humoros.
Természetességtől tündöklő sármja okán Zé sosem nem érezte szükségét olyan erőltetett piperkőcségeknek, mint a tiszta ruha, a fürdés, a fésülködés, a borotválkozás vagy a józanság. Az a pórnépnek való, akiknek küzdeni kell a jó megjelenésért.
Ugyanez áll a humorra, csiszolgassa fényesre az, akinek nem jön csípőből.
Történt egy nap, hogy Zé egész egyszerűen nem ment dolgozni. Próbálták elérni, de semmi. Két nap múlva viszont hirtelen előkerült és kiderült, mi történt.
Hősünk egy átivott éjszaka után csattogott befele a melóhelyre hajnaltájban, kóválygott valami kőbányai mellékutcában, és épp különösen szép volt, amikor megállt mellette a rendőrautó.
– Hát maga meg hova megy ilyenkor?
– Hova mennék bazmeg, lopni.
A rendőröknek se szépérzéke, se humorérzéke nincs, szóval bevitték.
(Csak nekem tűnik fel, hogy Igu munkatársaira rájár a rúd?)
Phülöp Blog 